Szerintetek ha egy felnőtt ember nem beszél az egyik szülőjével, akkor az kinek lehet a hibája?

Egyenlő, egyik vagy másik félé? Én például nem tartom apával a kapcsolatot a covid óta. Sokan úgy néznek rám emiatt, mintha egy hálátlan kis dög lennék. Megkaptam az egyik kollegámtól is, akit egyébként nem a rosszindulat vezérelt, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy megszakítsd egy szülőddel a kapcsolatot, neki ez nem menne, mert bármi történne, ő mégiscsak az apád/anyád. Szerintetek ez lehet a gyerek hibája? Véleményem szerint ez a szülő felelőssége, ok nélkül a gyerek nem tesz ilyet, ti mit gondoltok erről? Engem sokszor gyötörni szokott emiatt a lelkiismeret, ugyanakkor nyugodtabb az életem amióta egyedül vagyok. Azt gondolom, hogy nem minden esetben kell kitartani valaki mellett, ha az neked rossz bármilyen téren is, mert -csúnya kimondani- de önzőnek kell lenni és a legfontosabb a saját lelki jóléted megteremtése és a szülői rang nem abban merül ki, hogy megcsinálsz egy gyereket potyára, az annál egy sokkal komplexebb feladatkör. Néha eszembe jut, hogy érzelmi oldalról mennyire el voltam elhanyagolva, és mentálisan megnyomorítva. Nyilván volt fedél a fejem felett, kaptam ennivalót, ruháztattak, amit néha a fejemhez vág, de ettől még nem leszel jó szülő és én nem kértem az életet, a szülőség legfontosabb összetevői szerintem a szeretet, bizalom, lelki béke megteremtése, a pénz sokadlagos eleme ennek. Szerintem az a legfontosabb, hogy a szülő embert neveljen a gyerekéből, ne egy roncsot, aki utána a fél fizetését pszichológusra költi. Ha a gyerekkel jól bántak, akkor nem ignorálja a szüleit.