Volt köztetek olyan, aki elbizonytalanodott az esküvője előtt?

Sziasztok! A vőlegényemmel már 2 éve tudjuk, hogy idén nyáron lesz esküvőnk, így láttuk reálisnak a lánykéréskor. Viszont azóta rengeteg mindenen keresztül mentünk, tele volt hullámvölgyekkel a kapcsolatunk, 1x odáig is elfajult a helyzet, hogy pár napra külön költöztem, mert nagyon mérgeztük egymást. Az kellett akkor, most kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk, de így hogy egyre közeleg az esküvői dátum inkább érzem bizonytalannak magam, mintsem felhőtlenül boldognak.

Többször felmerült bennem az utóbbi hónapokban, hogy valóban így képzelem el a jövőmet? Valóban mellette lehetek a legboldogabb életem során? Jó ember a párom, komfortos mellette az életem, de rengeteg apró vita mérgezi a kapcsolatunkat, valamint sokszor azt érzem, hogy nem tud eléggé szeretni. Tudom, hogy szeret, de valahogy mégsem képes számomra elérhetően kimutatni. Mással nem tudnám elképzelni az életem, nem erről van szó, de sokszor vágyakozom arról, hogy újra érezhessem, hogy igazán szerelmes vagyok, hogy szeretve vagyok.

Ezek a gondolatok nagyon elbizonytalanítanak az esküvővel kapcsolatban, pedig már szervezés alatt van. Valahogy ez is inkább teher számomra, mintsem élvezet, pedig kislánykorom óta erről álmodoztam, de mégsem érzem helyénvalónak.

Valaki járt már hasonló cipőben? Mit tudnátok tanácsolni? Próbáltam már beszélni erről a vőlegényemmel, hogy szeretném helyrehozni köztünk a dolgokat, de ő úgy érzi minden rendben van, és ő sokkal izgatottabb az esküvő miatt. Egyébként 6 éve együtt vagyunk már, és 2 éve kérte meg a kezem.